2010. június 4., péntek

Amado, Jorge: Flor asszony két férje

A világhírű brazil író mágikus realizmussal átitatott, őserejű, komikus regény-eposza egy özvegységre jutó, szerelemre vágyó asszony kettős életét meséli el. A komoly, tisztességes, ámde tüzesvérű Flor asszonynak két férje van. S míg szombat délutánonként az egyik, a polgári jámborság megtestesítője illedelmesen fagottozik, Flor eszeveszett lázban szerelmeskedik a másikkal, a kedves szoknyavadásszal, a szenvedélyes szerencsejátékossal, az elbűvölő csirkefogóval… Vagyis a kísértetével… Mert a sors úgy akarta, hogy az egyik házasságában Flor az igazi szerelemmel ismerkedjen meg, amilyennek a lányok álmodják, a másikban meg a renddel, az állandósággal, a nyugalommal, amilyennek a riadt anyák álmodják a házasságot lányaiknak… És amíg pellengérre kerül a kis- és nagypolgári képmutatás, a bölcs és derűs, fölényes és gúnyos Amado összekacsint olvasóival szereplőinek feje fölött: lám, ilyen az élet, ilyen csupa láng szenvedély, ilyen szomorú és nevetni való, ilyen kisszerű és ismételhetetlenül egyetlenegy. A különös hangulatú, erőteljes társadalomkritikával áthatott regényben az ősi afrikai istenek közreműködésével megejtett szerelmi mágia éppúgy jelen van, mint a dél-amerikai társadalmi valóság.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Egy teljesen más világot ismertem meg belőle. Olyan környezetben játszódik, amilyet csak olvasmányokból képzelhetünk el. Jellemei nagyszerűen egyénítettek, igazán emberiek, jó és rossz tulajdonságokkal - szinte láttam magam előtt őket külön-külön. Szereplői nem "hősök", hanem esendő emberek, jó és rossz napokkal, számomra különleges környezetben. Magam előtt láttam az utcát, a házakat, a színeket - szinte el tudtam képzelni filmen, még szereposztást is tudtam volna csinálni (magyar színészekkel). Különösen érzékeny vagyok az iróniára, s Amado ezzel is "szolgál" bőven. Bár olvastam olyan véleményt, hogy humoros könyv, szerinem nem kacagtató olvasmány, inkább elnéző mosolyra késztet. Ajánlom fiataloknak, középkorúaknak, öregeknek, nőknek és férfiaknak (nem idézem az utószót, pedig bőven megokolja, hogy ki miért, mikor, hol fogjon olvasáshoz).

"Sünanyó"