2010. június 8., kedd

Calman, Stephanie: Egy rossz anya vallomásai

Bár a szerző már az előszóban a leghatározottabban tagadja a dolgot, valójában műve nem egyéb, mint egyfajta alternatív szülői tanácsadó könyv, méghozzá egy elragadóan őszinte önvallomás sorai közé rejtve. Könyvét tulajdonképp nevezhetnénk önéletrajznak, de nem igazán az: sokkal inkább az anyaság krónikája. Méghozzá a maga elbűvölően tökéletlen és életszerű valóságában, mentesen mindennemű kioktató tudálékosságtól, irritáló magabiztosságtól, édeskés érzelgősségtől. Anyasága regényét a legelején kezdi, amikor még - egészséges fiatal lányként - borzadállyal töltötték el mások őrjöngő csemetéi, majd részletesen kifejti saját "lépre menésének" történetét, részletesen ecsetelve valamennyi elkövetett nevelési szarvashibáját és annak keserű gyümölcseit. A szeretetre méltóan bájos, számos tanulságot tartogató mű minden leendő és gyakorló szülőnek ajánlható.

3 megjegyzés:

Miestas írta...

Bevallom rendesen megdolgoztatta a rekesz izmaimat, gyakran hangos nevetésben törtem ki olvasás közben, és elméláztam a saját multamon felelevenítve a gyerekeim kiskorát.Szívesen ajánlom mindenkinek, habár irodalmi jelentősége nem nagy, de a maga kategóriájában egy kellemes olvasmány.

Névtelen írta...

Örök kérdést vet fel: milyen anya vagyok, leszek, voltam? Engem is kíváncsivá tett, az írónő mit gondol erről, és mennyire őszinte a témával kapcsolatban.

Miközben olvastam, úgy éreztem, kissé ironikus hangvételű, nagyon őszinte, és tud nevetni saját magán a szerző. Sokszor magamra ismertem benne, jó, hogy más is küzd ilyen problémákkal, és be is vallja.

Könnyed olvasmány, de nagyon is van mondanivalója. Nem álszenteskedik, hogy "az én gyerekem tökéletes, nekem nincs vele semmi gondom", hanem szókimondó, és nagyon emberi, de közben végig fenntartja az érdeklődést.

Dorka

Névtelen írta...

Azért választottam ezt a regényt, mert a címe felkeltette az érdeklődésemet: konkrétan az, hogy mások tartják-e rossz anyának a címszereplőt, vagy ő önmagát. S ha tudja magáról, hogy rossz, miért nem tesz ellene.

Miközben olvastam, arra gondoltam, milyen kár, hogy nincs meg minden nőben az az anyai ösztön, ami türelemmel, szeretettel veszi körül gyermekét.

Tetszett, hogy őszintén felvállalta félelmeit azzal kapcsolatban, vajon jó anyja-e a gyermekének, azonban ha valaki már előre retteg ezen, ott már gondok vannak... A címszereplőt én sem tartottam az anyák gyöngyének, legfőképpen azért, mert túl pici korban idegenekre bízta a gyermekeit, holott anyagilag nem volt rászorulva arra, hogy dolgozni menjen.

DÉVA